Egy kis bejelentkezés.

Már rég nem jártam erre és meglepetésemre még mindig él ez az oldal (remélem még jó sokáig). Jelenleg az NSZI kötelékében "osztom az észt". Közgazdász informatikai meg viselkedéselemzői diplomával szociális szférában, gyermekjólétben dolgozom. Én sem vagyok normális. De végül is szeretem amit csinálok. A fiúk már nagyon nagyon nagyok. Imi már kész felnőtt (198 cm) elmúlt 18, már nem gyerek, fiatal felnőtt. Van még hova fejlődnie, de komoly fiú. Az ikrek, hát Ők meg nagyon kamaszodnak, lassan 16 évesek, kész nagy lovak Ők is. Jelenleg arra várunk, hogy kiderüljön, hogy hova veszik fel az ikreket középiskolába. Pár nap/hét és kiderül. Imi most fél érettségizik. Mozgalmas egy tavasz/nyár. Én már két éve nyugiban vagyok a munkahelyemen, Niki is megvan 4.5 éve. És hát bakker öregszem, nagyon. Pont most néztem, hogy 21 voltam mikor először írtam ebbe a blogba, most meg már betöltöttem a 40-t. Annyi, de annyi minden történt azóta. De olvasva a korábbi írományaimat annyira nem változtam meg. Talán kicsit kikoptam, kifogyott a kreativitásom, lelkesedésem, lendületem. Elvitte a 3 fiú. :)

Nem mondhatom el senkinek, így elmondom Mindenkinek!

Ez még egy januári írás... Drága Nővérem, Hozzád szólok most! Sosem voltunk azok az igazi tipikus jó testvérek. Habár úgy gondolom, hogy ez sose rajtam múlt, én próbáltam mindig megfelelni hogy jó testvér legyek de úgy érzem, számodra semmi sem volt elég jó amit én tudtam nyújtani. Mindig vágytam arra hogy elfogadj testvérként, azt hiszem akkor hagytam fel ezzel mikor közölted velem hogyha nem lennél a testvérem akkor szóba se állnál velem itt megértettem hogy hiába tekerek akkor sem leszek elég jó testvéred. miután kiadtam a legbelsőbb titkomat félelmemet, önmagamat, bíztam benne hogy talán közelebb kerülünk, de ez volt az a pont ahol végképp eltávolodtunk. Nemhogy támaszom lennél, lettél volna akkor és ott, ott rúgtál belém amikor a földön voltam, magam alatt, ki használtad hogy sebezhető vagyok. Ezt nem tudom, hogy valah meg fogom-e tudni bocsájtani.

Szombat. Lassan hétfő...

Egy új kezdet. Hétfő reggeltől meg kell oldanunk az életünket. 3 gyerek, 2 lakás, 1 autó. Nem lesz egyszerű. Ma délután tanulás lesz a fiúkkal. Imre randizik.

Szilveszter

9-re elkészült a lencse. Miután Imre és én is megsóztuk így nem lett sótlan. Nagyon nem. De ehető volt. 10 órakkor Imre és Kolos nagyban durmoltak a francia ágyban. Hunor x-box-on játszott. Imivel pókereztünk. Szegényt nagyon elvertem. De azzal vígasztaltam, hogy akinek nincs szerencséje a kártyában, annak szerencséje van a szerelemben. Vica versa. Így jártam. De remélem lesz ez majd így se. Éjfélkor Hunor felkeltette az alvókat, pezsi bontás, koccintás. Egy-két ismerősnek boldog új évet kívántam, aztán csucs.

Karácsony

2020 nem egy szokványos év volt, minden szempontból. Így a Karácsony se volt az. 3 napig együtt volt a család, viszonylag nyugodtan telt, már a körülményekhez képest. A kötelező családi ebéd is megvolt. Kisebb pánikrohammal kezdtem, de aztán jobb lett. Nem tudom miért kell ezeket erőltetni. Apa nem kíváncsi se rám, se Imrére és szerintem a fiúkra sem. Megvolt a kirakat családi esemény.

Ma 11-re ígérte magát a gázos emberke, tulaj váltásnál állítólag ki kell jönniük, nem is értem, de legyen. Fél 11-re már meg is érkeztem a lakásba, biztos ami biztos. Gondoltam délig csak megérkezik, majd kimegyek a boltba veszek vmi ebédnek valót. Vártam, vártam filmet néztem, aludtam, de semmi. Fél 3-kor úgy döntöttem lemegyek a boltba (miután a telekomost 3-5 között vártam), ami kb 50 m-re van a lakástól. Mikor elindultam már tudtam, hogy tuti akkor fog hívni, hogy itt van amikor a boltban leszek. Így legyen ötösöm a lottón. Félig pakolt kosár, telefon csörög... itt van. Kosaramat otthagytam, szóltam, hogy mindjárt jövök és folytatom, de csomagom jött. Ezt gyorsabb volt elmondani mint, hogy a gázos pasi jött... Nah kirongyoltam a boltból, gázost beengedtem, közben megjelent a ház tulaja is, Izabella, hogy jééé én vagyok az új lakó?! Első kérdése: lesznek-e gyerekek... mondom igen, de nyugodjon meg, már nagyok. Az előző tulajnak 3 pici, hangos gyereke volt. Igen a pici gyerekek hangosak. Ez van. Izabella ismerte a gázos faszit, csevegtek egy kicsit majd Iza elment. Közben Imre megérkezett, hozott nekem hosszabbítót, mert a tv/internet bekötéshez kell a luk. Telefon is csörög, gondoltam, jó majd visszahívom. Gázos pasi udvarol ezerrel: "Hogy lehet egy 20 éves hölgynek 14 éves fia..." , "Milyen szép magas vagyok, milyen szép hosszú lábaim vannak... stb" Telefon újra csörög. Gondoltam felveszem, hátha fontos. Telekomos srác, itt van, de nem találja a címet. Elnavigálom.. odatalál. Gázostól érzékeny búcsút veszek, telekomos csókákat felkísérem. A kosaram még mindig a boltban... Fiatal srác köti be a dolgokat, idősebb faszi telefonban, közben sorba rakja nekem az akkus csavarhúzó elemeit... Én lassan kezdek már kiborulni, abszurd helyzet...Eljött az a pont hogy rá kellett gyújtanom. Végre sikerül mindent bekötni. Idősebb faszi azért még megjegyzi, hogy látja félbe marat a gardrób szekrény összeszerelése. Nyomulás 2.0, egy órán belül. Tipli van. Ahogy elmentek, rájöttem, hogy nem működik a felvétel funkció, telefon, még itt vannak megnézik. Kiderült, hogy az ügyintéző nem jól rögzítette, így Ők most nem tudnak mit csinálni. - Ügyintéző: Napokkal ezelőtt Imre telefonon meg szerette volna rendelni a szolgáltatást a lakásba, plusz két telefont a fiúknak karácsonyi ajinak. Miután minden megbeszélt a faszival, kért engem is. Na én 3-4 kereszt kérdést tettem fel Neki és rájöttem, hogy Nála nem kellene semmit sem megrendelni, mert fogalma sincs a dolgokról. Másnap kimentünk személyesen a Telekomhoz, cukika lányhoz kerültünk. Mondta, hogy jobb is hogy bejöttünk mert a kollégája valamit elrontott. Végül Ő sem tudta megrendelni amit szerettünk volt, de elkérte a számomat, hogy majd hív, ha sikerül. Hívott is, sikerült mindent elintézni. Hozzáteszem Imrének bejött a hölgyemény... tény, jól nézett ki. És nekem meg is van a száma :P - Felhívtam a csajszit, hogy gond van. Amin meglepődtem, hogy egyből tudta, hogy ki vagyok, ráadásul munkaidőn kívül volt. Sanszos elmentette a számom. Megígérte, hogy holnap kijavítja. Biztos, hogy fel fog hívni holnap. Kérdés, hogy kérjek-e egy kiengesztelő kávét? :) Jah és másfél órával később vissza mentem a boltba, folytattam a vásárlást...

Zenék

Hónapok óta az egyik kedvenc dalom. Számomra fontos jelentéssel bír. Úgy robbant be az életembe mint egy ugródeszka. Sors fintora, hogy Imre mutatta meg, számomra egy lányt, nőt mutatott meg és egy másik lánnyal hozott össze. Aki megtörte a csendet. És milyen jól tette. Ezzel én is ki tudtam lépni saját magam árnyékából.Ezt sose fogom tudom Neki meghálálni.

Újra itt! In medias res!

2014. december. Akkor írtam utoljára... Nem ma volt. 6 éve. Lehet, hogy majd egyszer leírom mi minden történt azóta, de az nem most lesz. Röviden és tömören... hát ezt nem lehet így leírni. Jelenleg egy szinte üres lakásban ülök, spotify-on hallgatok zenét és írok. Lehetnék otthon a férjemmel és a 3 gyerekemmel, vagy lehetnék a barátnőmmel. De nem. Itt ülök egyedül. Én hoztam ezt a döntést. 36 évesen felismerni, hogy a lányokhoz (is) vonzódom, nem egy egyszerű folyamat. Megismerni egy lányt, akihez tudok kapcsolódni, miközben férjnél vagyok 15 éve... Nem egyszerű. Eldönteni napok alatt, hogy hogyan tovább. Belekényszerítve egy döntésbe. Rájöttem, hogy eddigi életem alatt soha nem voltam szabad, független. Nem tudtam magamró elhinni, hogy képes vagyok egyedül is helyt állni a világban. Mindig meg akartam felelni valakinek. Anyának, apának, párnak, társadalomnak. Csak saját magamnak nem. Rá kell hogy jöjjek, ahhoz, hogy önazonos legyek, saját magamnak kell először megfelelnem. Ehhez pedig idő kell.

Betöltöttem azt a bűvös 30-at. Nem lettem se több se kevesebb.

Új óvoda!!!
Ma volt szülői értekezlet. Hát már elsőre sem volt szimpatikus az egyik óvónő, másodjára sem lett szinpatikusabb... meglátjuk milyen lesz a fiúkhoz. Ha nagyon nem fognak találkozni a nevelési elveink nem sokat fogok gondolkodni azon, hogy kivegyem a fiúkat. Iminél 2 évembe telt, mire lehatározásra jutottam. Na most annyit nem fogok várni. Na de várjuk ki a végét.

Ma sikeresen meghúztam a kocsi hátulját, kiállás folyamán. Középre volt bekötve az egyik ülés, ami miatt nem láttam ki és hát hopp.. amúgy is elég felfokozott idegállapotban voltam, hát még utána...

Hazajöttem, bevágtam egy felest, egyből jobban lettem... aminek nem tudom, hogy örüljek vagy sem.
Mondtam én hogy nem kell nekem vezetni, nem nekem való. Sosem tudom hogy ha tolatok és balra tekerem a kormányt akkor merre megy a kocsi feneke.

Ma a szülői után megismerkedtem egy leendő ovis anyukával. Nah ebben jó vagyok. :) 3 hete nem tudok bejelentkezni lakcímkártyát csinálni, mire mondta, hogy ismeri a vezetőt és kér nekem időpontot :) Probléma megoldva.

Kapcsolatok, kapcsolatok, kapcsolatok!!!!