Nem mondhatom el senkinek, így elmondom Mindenkinek!

Ez még egy januári írás... Drága Nővérem, Hozzád szólok most! Sosem voltunk azok az igazi tipikus jó testvérek. Habár úgy gondolom, hogy ez sose rajtam múlt, én próbáltam mindig megfelelni hogy jó testvér legyek de úgy érzem, számodra semmi sem volt elég jó amit én tudtam nyújtani. Mindig vágytam arra hogy elfogadj testvérként, azt hiszem akkor hagytam fel ezzel mikor közölted velem hogyha nem lennél a testvérem akkor szóba se állnál velem itt megértettem hogy hiába tekerek akkor sem leszek elég jó testvéred. miután kiadtam a legbelsőbb titkomat félelmemet, önmagamat, bíztam benne hogy talán közelebb kerülünk, de ez volt az a pont ahol végképp eltávolodtunk. Nemhogy támaszom lennél, lettél volna akkor és ott, ott rúgtál belém amikor a földön voltam, magam alatt, ki használtad hogy sebezhető vagyok. Ezt nem tudom, hogy valah meg fogom-e tudni bocsájtani.