Újra itt! In medias res!

2014. december. Akkor írtam utoljára... Nem ma volt. 6 éve. Lehet, hogy majd egyszer leírom mi minden történt azóta, de az nem most lesz. Röviden és tömören... hát ezt nem lehet így leírni. Jelenleg egy szinte üres lakásban ülök, spotify-on hallgatok zenét és írok. Lehetnék otthon a férjemmel és a 3 gyerekemmel, vagy lehetnék a barátnőmmel. De nem. Itt ülök egyedül. Én hoztam ezt a döntést. 36 évesen felismerni, hogy a lányokhoz (is) vonzódom, nem egy egyszerű folyamat. Megismerni egy lányt, akihez tudok kapcsolódni, miközben férjnél vagyok 15 éve... Nem egyszerű. Eldönteni napok alatt, hogy hogyan tovább. Belekényszerítve egy döntésbe. Rájöttem, hogy eddigi életem alatt soha nem voltam szabad, független. Nem tudtam magamró elhinni, hogy képes vagyok egyedül is helyt állni a világban. Mindig meg akartam felelni valakinek. Anyának, apának, párnak, társadalomnak. Csak saját magamnak nem. Rá kell hogy jöjjek, ahhoz, hogy önazonos legyek, saját magamnak kell először megfelelnem. Ehhez pedig idő kell.