klikk

Visszaolvastam egy régebbi bejegyzést, azt hogy hogy örültem a 4 hónapost törpöknek. És tényleg annyira édesek.
Olyan jó belőlük erőt meríteni, csak sajnos van hogy már annyi erőre lenne szükségem, hogy kevés hozzá a törpök ereje. Töltődöm-töltődöm, de mint az aksi nagy megterhelésnek kitéve hamar lemerül...
Egyszerűen sokszor már nincs energiám lejátszani meccseket. Inkább hagyom a fenébe az egészet, persze akkor meg másnap mintha semmi nem történt volna és így lesz a probléma a szőnyeg alá seperve és egyszer robbanni fog de nagyot.
De most jelen pillanatban ez nem érdekel.
Levezényeltem egy osztálytalit, ami jól sikerült (remélem más is is gondolja), de az tuti h 3 év múlva nem állok neki. Meghagyom Schipinek.
Szóval jó volt találkozni a régi osztálytársakkal. Egy kis nosztalgia. Újra önmagam lehettem, nem pedig egy elképzeld idea.
Furcsa mód a 7 évvel ezelőtti klikkek megmaradtak, azaz inkább úgy fogalmaznék, hogy a plázacicák nem vegyültek a poor néppel. Ugyebár Ők ültek le először az étteremben. Így kialakult a klikk. Persze mondhatnánk ,hogy Ők értek oda először és hát ugye nem tudnak úgy leülni, hogy kihagynak helyeket, de ott igazolódott a dolog, hogy egy kocsi még hiányzott de a kényes banda már elindult hogy akkor megvan mindenki és megyünk be az étterembe. Hát igen, Nekik nem hiányzott senki...
Végül azon gondolkodtam hogy lehet hogy ez így természetes. Nem hiszem hogy létezik olyan osztály, ahol mindenki mindenkivel ugyanolyan jóban van...
Na megyek, mert úgy néz ki mára nem úszom meg a meccset.