család

Na, meg volt a nagy szülinapi buli. Végül a már itt közzétett verset olvastam fel apának. Ihlet hiányában...
Azóta már a válást is kimondták.
Teljesen kezd széthullni a családom. :(
Még a drága Nővérkém anyukámat pártolja teljes vállszéllességgel (azta, mennyi dupla msh), apát teljes mértékben megvetve és elutasítva, anyukám engem cseszeget, hogy miért állok apa pártján na és persze mindezek mellett uszít Linda és apa ellen is. Addig apa 100 fele szakadva próbál mindenkinek eleget tenni. Én meg örlődöm közöttük...
Belegondoltam milyen is lehet egy válás mondjuk egy 10-20 év közötti gyerekeknél. Hát nem egyszerű. Mondjuk egy válás szerintem sosem egyszerű. Hm.

Itt van Linda is. Fejjel rohan bele a szarba, de nem szólhatok Neki, mert akkor lehet végleg megszakítaná velem a kapcsolatot, amilyen kis érzékeny. Én pedig szeretnék ott lenne mellette ha az az önelégült, nagyképű kisebbségi komplexusos (és még sorolhatnám) férje ki fogja akasztani.
Merészelt nekem olyat mondani, hogy én csak maradjak kussba, majd csak akkor lesz jogom bármibe is beleszolni, ha már letetettem valamit az asztalra (Úgy mint Ő), de amíg csak 3 gyereket voltam képes szülni, addig kuss a nevem.
Hát kellő képen kiakasztott a dolog. Szívem szerint olyan módon beolvastam volna neki (Direkt kis n-nel), de nem tettem mert éppen anya 50. születésnapját ünnepeltünk.
Igazából azt nem tudom felfogni, hogy Linda hogy a francba nem látja, hogy milyen is a férje. Mert a környezete mind tudja. Vagy tudja Ő is és így is szereti???

Mára talán ennyi...