Ismét beteg itthon...
Végül eljutottunk korizni. Kétszer. Először még nagy riadalom volt a csúszós jég miatt. Mert hát látta Imi, hogy milyen jó is az, hogy az emberek olyan gyorsan siklanak a jégen, de mikor Ő is ráállt a jégre és hirtelen kicsúszott alóla a talaj rá kellett jönnie, hogy ez nem is olyan egyszerű. Így jött a riadalom, hogy Ő oda vissza soha többet. De aztán másodszorra már nagyon szépen lépegetett, úgy hogy fogtuk a kezét. Remélem holnap is el fogunk tudni menni és akkor még többet fog gyakorolni.
Egyébként kicsit kaotikus itthon a helyzet. Lehet kellene valami katasztrófa megoldó terv. Mert már annyi mindent meg kellene oldani, hogy azt se tudom, hogy hol kezdjem. Ép ezért inkább bele sem kezdek, mert csak belegabalyodok.
Annyiszor, de annyiszor megfogadtam már annyi mindent, de a hétköznapok egyszerűen bedaráltak. Nincs energiám, hogy is lehetne, ha egyszerűen elmegy az összes a túlélésre.
Most is egyszerűen megőrjít, hogy már 4 napja késik, ami normál esetben nem lenne baj, ha társulna hozzá egy pozitív teszt, na de nem társul. Így csak örlődöm. Hasonló volt pont egy évvel ezelőtt. Az akkor nagyon kiakasztott, nem szeretném, ha megismétlődne. Nagyon nem szeretném. Csak tudnám, hogy mit csináljak másképp...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése