esküvő

Irgum-burgum a szedte vette mind megette nem írtam még az esküvőről egy árva szót sem!

Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy kisleány, ki egy szép (esős) napon úgy döntött, hogy beadja a derekát annak a szélhámos ifjúnak ki már két éve a szívét bitorolja. Elmentek hát a templomba és Szabolcs Atya majd egy órán át tartó esketésén örök hűséget fogadtak. Meghatónak nem mondanám (főleg Norbee erőltetett mosolyát), de mégis, amikor a pórnép a drága Atyához járult, hogy befogadja magába Krisztust, na az szép volt, az igazi volt, nem előre eltervezett. Spontán. A spontán dolgok az igazi szépségei az életnek. Amiket az ember előre lezsíroz, az már olyan mesterkélt.

Szóval ott jártam, hogy miután a templomban végeztünk, folytattuk utunkat a polgári esküvőre. Szép volt, rövid volt, zene volt, anyukák sírtak. Hát röviden ennyi. Majd nyomás a Római part. Nem pestieknek mi voltunk a GPS. Egyből odatalált jó Férj uram. (hapci- igaz, ma ez már a sokadik hapci- vagy allergia, vagy megfáztam)
Az étterem (inkább viskó) előtt álldogáltunk vagy egy órát mire bejutottunk, majd vártunk még kettőt hogy ételhez jussunk. Persze a vőfély volt olyan rendes hogy mindig akkor találta ki a játékait mikor kaja volt...
8körül mi leléptünk törpördögöt altatni, majd félig busszal félig taxival fél11-re már vissza is értünk. Na onnantól valahogy jobb volt a buli, lehet hogy csak azért mert végre alkoholhoz jutottam. :-P Táncoltunk, bolond mennyecskét öltöztettünk a férfi mosdóban. :-D Különösen tetszett. Majd ismét tánc és sok sok baromkodás.
A zenekar úgy döntött, hogy kettőkor befejezi a muzsikálást, így hamar vége lett a bulinak.
4-re értünk haza... A másnapról inkább nem írnék.