Lágy szellő mozgatja a leveleket,
tehetetlen,a szél játékszere.
Lehullik a földre ha eljön az elmúlás,
tehetetlen, itt az ősz.
Csendben hever a rideg, kemény valóságban,
tehetlen, ez a sorsa.
Majd újra felkapja a szél és repíti,
tehetetlen, repül.
Merre viszi, senki sem tudja.
Vágyik vissza a fára,
Nem akar egyedül, céltalanul bolyongani a világban,
de nem lehet,
tehetetlen... elmúlt...
D-Sz. Tünde 2008
2 megjegyzés:
De jön még tavasz és a fa virágba borul.
Örök körforgás ez a fa mindig megújul.
Jön még vihar, tépi a levelet,
De a fa erős, tartják a gyökerek.
Az idő változik, a levelek szállnak,
De a fa áll, erősek az ágak
Borult idő után kisüt a nap,
Madarak az ágon újra vidámak
Ők nem mentek el csak elbújtak
A fához mindig visszatalálnak
Növekszik a fa, szebb a koronája
Jöhet még szellő a levelet sem bántja.
Kismadár a fán repülni tanul
Jön még tavasz, a fa mindig megújul
Na! ITT A FOLYTATÁS!
Megjegyzés küldése